EGY KIS KÓSTOLÓ
AZ "INTERMACIONÁLÉ" CÍMŰ KÖNYVBŐL
MACIONALISTA KIÁLTVÁNY
Amit mondok, hittel vallom,
erről regél jelen dalom!
Nálunk szükségtelen a fogadalom,
győzelmünkkel nem jár forradalom!
Egyébiránt egyáltalán nem tagadom,
sőt mi több, állíthatom,
nekem van a nagyvilágon
a legédesebb, hálás párt-állásom!
Kampánymentes mindenkoron,
még szép, magától értetődő,
hogy érv-vényes a pártállásom.
Csoda, hogy kötelez a párttagságom?
Könnyű nekem a hűséggel,
Én kérem, a macikat imádom!
A tagtársaktól pedig joggal elvárom,
mint igazi macionalista a javából,
hogy szeressék azokat, akiknek:
nincsenek sem abban, sem ebben,
eltéréseik mézeteinkkel szemben!
MISZERINT:
A macik és a macista tagok,
legyenek bár kicsik vagy nagyok,
erősek és/vagy puhány pocakosok,
brummogjanak vagy dörmögjenek,
egyenek sokat vagy keveseket,
fogyasszanak bár szörnyen édes,
sok vagy kevés hizlaló mézes krémeseket,
és/vagy sós, sült, krumplis béleseket,
fussanak vagy cammogjanak,
öleljenek vagy birkózzanak,
éljenek erdőkben vagy ágyméretű fotelekben,
hordjanak akár saját termésű bundát,
városlakóként pulóvert, jó puhát,
járjanak medvetalpakon,
bolyhos fuszeklivel,
rajta mamusszal, macinacival,
szemükön szemrevaló szemüveggel,
lehet hálósipkájuk, bajuszkötőjük,
meg miegyebük, lényegesen fontos viszont,
hogy szívük fölött, legyen jó meleg a kebelük!
Lehessen szeretgetni, etetgetni,
simogatni, húzni, nyúzni, ölelgetni,
nehéz napon fáradt lelket nekik kiönteni,
öltöztetni, macizgatni, ágyba vinni,
Dr. Morcos helyett nekik jól visszafeleselni,
aztán persze, bocsos módon „bocsit” kérni,
továbbá lehessen összebújva, megbuksizva,
szunyókálva, képükbe szuszogva félálomban
a bundájukat önfeledten kicsit kicsipkézni,
hovatovább,
holmi házasságlevél nélkül,
velük egy házban,
egy szobában, egy ágyban,
jóban, rosszban, szó nélkül,
és szó szorosan, jó szorosan együtt élni.
S végül, de nem utolsó sorban:
Meggyőződésem, hogy e pártállás,
párta nélkül is, maga a leghálásabb, jó állás,
hisz nem kell kövesse morgós bírósági válás!!!
